Tájékozódási mátrix szúnyogokkal, később már sötétben.

16 bója rácsban. Elég hozzá 3 autónyi parkolóhely és kész a versenypálya. Persze nem csak ennyi, egy kis adminisztráció, meg levezetés is kell.
Nekünk az előkészülethez elég volt fél óra, de a Gyivi fiataljaival letöltették a tornaóra 45 percét. Mivel két osztálynak szerveztük nekünk 2x számított ez az idő, szerencsére a végére már a címben szereplő vérszívók nélkül.
Többször rendeztünk már a gyermekvárosnak biciklis, vagy gyalogos eseményt, de általában munkaidőben, ezért én nagyjából kimaradtam belőlük. Most nem kicsit lepett meg a pályaállítás alatti hangulat. Csodálom a falakat, hogy még állnak, és ezzel együtt reméltem nevelő is jön a fiatalokkal. Nem féltem tőlük, de tuti az ordibáló csajszikkal teszek valamit, ha rám bízzák őket. Szerencsére nem az a csoport jött, és a mieink ugyan huncutok, de fegyelmezettek voltak. Nem kérdeztem ki miért van itt, de első látásra én nem mondtam volna le róluk.
2 percenként rajtoltattunk, de az első turnusban nem sok időm maradt figyelni mennyire ügyesek. A nevezés, időszámítás, hibaellenőrzés között engem a vakarózás kötött le veszettül. Hihetetlen, hogy irtották őket, mikor rajokban támadtak, és hiába ütöttem 2-t is egycsapásra, amikor 3 jött helyettük. Ugyan meleg volt, de felvettem a pulóverem is, igaz hiába, már telis-teli voltam viszkető csípésekkel, amiket igyekeztem nem vakarni. Amikor megláttam a második csapatot rövidnadrág-trikó párosításban szörnyülködtem is, de nekik fel sem tűnt. Vagy csak az én vérem szeretik ennyire, esetleg, már jól laktak velem. Szerencsére közben besötétedett és engem sem támadtak többé, tudtam figyelni is, meg élvezni is.
Anyám, ezek emlékezetből futottak. Megnézték a térképet, és uccu neki a 11 pontnak. A csoport fele 1 percen belül teljesített, hibátlanul! Hoppá. Mi lenne, ha ezt a kapacitást jóra fordítanák?