Városlőd-Kislőd állomáson egyszer már jártunk, de utóbb kiderült mégsem, mi egy másik, megszüntetett megállóban kerestük a pecsétet, ami nem meglévén egy büféből szereztünk pótlást.
Most a jó, valaha nagyobb forgalmat látott megállóban egy szem univerzális vasutast leltünk, aki készségesen sietett segítségükre, hogy a kellemesen meleg forgalmi irodában kijavítsuk tévesztésünket.
Városlődön át kiértünk a szabadba, de az élvezet csak jó 6 km. múlva a műútról letérés után következett. Ugyan már nem most volt reggel, mi hogy tetőzzük, előbb kitértünk Hölgykő várához. Már induláskor sem tudtam eldönteni mennyire kell felöltözni, most kissé hűvös lévén követtem a tapasztalt példát, magamon hagytam a pulóvert, de zsák nélkül is hamar kiderült nem kellett volna. Hűvös van, szellő is lengedezz, de a napnak még van ereje, fog is, izzaszt is. A vár maradvány alig 1 km.-re volt az úttól, de mire odaértünk már csurom víz voltam. Alul a bakancsom ázott be (Hiába az impregnáló spray, ha elereszt a varrás.), felül rólam fojt, de kárpótlásul megláttam életem első őszi kikericsét.
Kicsit már hamvatag, de jól felismerhető, és nekem így is nagy örömöt okozott. Ahogyan a gombák,
a harmatos aszotka,
a pitypang,
és a páfrány (szerintem aranyos fodorka) is.
A Parási-éren átkelés nem okozott gondot, pláne ilyen segítséggel,
de a várfalmaradvány mögé ládát keresni csak Osival mentünk.
Meg nem bántuk a kitérést, de azért igyekeztünk vissza eredeti útvonalunkat követni, hogy még talán világosban vacsorázzunk.
Aha. Még 1 km.-t se tettünk meg amikor egy modern villanypásztor állta utunkat, mögötte lomhán kérődző tehenekkel. Szépek voltak, de mi inkább nem mentünk be közéjük, helyette a drótok mellett jobbra haladva araszoltunk a letaposott ösvényen. Reméltük a kék felénk fog kanyarodni, és hamarosan kijön a kerítés öleléséből.
Nem jött ki. Be kellett mennünk. Visszafordultunk.
Odabenn legalább rövid volt a fű, és a bocik továbbra is nyugodtak, legfeljebb meglepettek voltak, de csak álmosan bambultak felénk. A második kapunál nehezbedett a feladat, dupláztak. 3-an voltunk csajok, mind 1,6 m. alatt, és egyikünk ha egyedül lett volna nem biztos bírta volna erővel az összesen 12 rúgót, de vannak ilyen furcsaságok egy túrázó éltében, hogy a 2 m. magasra feltett bélyegzőkről ne is beszéljünk. Megoldottuk. Ezt is. Kifelé már profik voltunk. Igaz addigra átestünk a tűzkeresztségen ketten is.
A Csehbányai Mária kápolnához egyedül tértem ki, míg a lányok pólóikat szárítgatták a napos, dombos mező után. Nekem nem volt annyi eszem, hogy a zsákot letegyem, és legalább az enyém is szikkadjon kicsit. (Lehet így volt szerencsés. Nem kellett visszaszoknia a hátamra.) A kápolnát egyébként nemrég szépen felújították, és a rejtés is ötletes.
Visszatérve a völgybe bekanyarodtunk az erdőbe, és még a kék kereszt utáni letérést el nem vétettük többször kereszteztük a (valószínűleg) Torma-patakot.
A régi vasúti töltésen haladva tetszett az ősz. A fák még dacolva az idővel zöldelltek, de az avar már aranyosan pompázott. Megnyugtató volt a kis szellőcskére aláhulló színes levelek tánca, mintha százával pillangók ropták volna körülöttünk, vagy csak egy-két eltévedt, lemaradt szerelmes.
Még a Szénpajták
előtt összeértünk Osival, ott előétel gyanánt almáztunk, de Németbányára ugyancsak külön értünk, mivel Imre a pihenőpadon hagyta térképét, kedvenc tájolójával. Visszafordult értük, de az utolsó falatokból még jutott neki. Aztán, hogy felfigyelt-e Sívára,
vagy a japánkertre csak Ő tudja.
Én láttam őket. Ahogyan a rengeteg gombát,
és virágot is,
de a gyerekkorom óta alig látott zsurlónak is nagyon megörültem.
Ugyan nem voltam farkas éhes, de a déli (14 h.) pihenőnek is. Míg mi ebédeltünk fejünk felett, a magasság miatt véletlen sem tudom milyen ragadozó madarak köröztek, de szépen kihasználták a felszálló meleg légáramlatokat, és vijjogva egyre magasabbra jutottak.
Nem soká Mi is.
Kezdetnek kb. 2 km.-t lifteztünk, hol meredekebben, hol éppen csak, de feltűnően jól ment. Még elől is voltam. Ugyan a légzéstechnikai tanácsként ajánlott éneklést csak gondolatban tettem (Isten óvja szegény csajokat a hangomtól). Bakonybélig számomra legmeglepőbb ez a másodrügyező cserje volt,
de a már nem olyan finom szeder is örömöt okozott,
nem is beszélve a fák törzsén látott varaktól. Találgattuk, melyikben mit látunk. Volt szomorú smile, Mátyás király, és 4-es is míg kiértünk az erdei sztrádára.
Onnan már leginkább csak gomba,
és egy bonyhádi piros fazék!
A3U2M. Nem is fazék, és nem is megfelelően fényképeztem (Kinek jut az olyankor eszébe?), de VÉGRE találtam egy értékes szemetet, nem csak hűtőt, felnit, műanyag dobozt, zacskót, ruhát.
Egyébként ez a mai napra nem mondható. Mármint, hogy sok szemetet láttunk volna. Szerintem egy-két flakonon kívül mással nem találkoztunk, és feltűnően tiszta környezetben túráztunk. Ami még feltűnt a csontok. Nem kerestem őket, de sikerül kétszer is egy-egy combcsont mellé leguggolnom.
Szép volt. Még a vége is. Pedig, nem voltunk odáig a 6 km.-es műúttól, de a padkán faleveleket rúgva, nem törődve vele mennyivel lesz még koszosabb a bakancsom, gyermeki, huncut hangulatban nagyon jól haladtunk.
A 6 órára megbeszélt találkozóhelyre 16.45-kor megérkeztünk. Majdnem 5 km/h-s időt jöttünk Németbányától, és én ezt észre sem vettem.
Szerencsére a szálláson vártak ránk, befűtve, megágyazva, és eddig még nem tapasztalt tisztasággal. Végre levethettem a merevítőt, nem dörzsölte tovább a combom (elfelejtettem leragasztani, ezért egész nap a nadrágom szárát gyűrögettem alá), de örömöm nem volt teljes, pecsételni elfelejtettünk. A Vadszőlő 2 km.-re volt tőlünk, én meg a hátam közepére sem kívántam már a 4 km.-t, de ez van. Mire odaértünk belejöttem.
Bakonybél hangulatos, mozgalmas falucska Pannon csillagda, Bencés apátság, Erdők háza, füves-kert, állatpark, mészégető kemence, várrom, trófea, és kőzet bemutató múzeuma is van. Fele is sok egy faluban. Sajnos késő lévén mi csak kívülről láttuk az első négyet, de a vendéglő is hozzáadott élményeink sokaságához. Látszik erre sok a túrázó, és ugyan az árakat nem néztük, de a hangulat miatt csak ajánlani tudjuk.
27 km., és kb. 400 szint fért a mai napba mielőtt végre lefekhettünk, de abban még megegyeztünk nem fogunk alkudozni. Ez az éjszaka megéri fejenként a 3200 Ft.-ot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése