A tél, és az év első havas órái.

Emlékszem régen ilyenkor már azt számoltuk meddig tart, mostanában meg még az elsőt várjuk.
Megérte. Csak pár centi, de ne legyünk telhetetlenek, végre esett, és mi mint régen, kocsi után kötve szánkóztunk.

Ahogy régen a hó is több volt, a Hámán Kató úton is más volt az élet, de ott a végén anyukám hótaposójában, apukám nacijában, az ifjakhoz hasonlóan fülig érő szájjal még én is fenn ültem.
Sok helyem nem volt, kétszer le is csúsztam, de ettől csak jobban élveztem. (Hátha még utánunk -inkább előttünk- lett volna vagy 5-6 szánkó.)