Téli szünetben Adri pár napot keresztszüleinél töltött. Hazajőve ódákat zengett kereszt csokis kekszéről, és lelkemre kötötte mindenképpen szerezzem meg a receptjét. Lelkesedése kíváncsivá tett, vártam a karácsonyi/szüli/névnapi ebédet, hogy én is megkóstolhassam Mártus újdonságát. Vártam, de addig halogattam, hogy nem jutott. Ennek ellenére a receptet elkértem, és a szünetben Adrival elkészítettük idehaza is. Nagy reményeket fűztünk hozzá, egyenest újévi szerencsesütit szerettünk volna belőle kihozni, de végül még egy újabb próbálkozásra sem találtuk érdemesnek a kicsit szappanos ízű, furcsa állagú szárazságot. Ha már kisütöttem nem került a kukába, de kellett neki pár nap mire ráfanyalodott Adri, és végül elfogyott.
Eltelt egy hónap, halványodtak a méltatlan emlékek, de leginkább hogy szereti a Milka csokis kekszet
szánt el bennünket az újabb próbálkozásra. Mindenben maradtunk az
eredeti receptnél, de most nem adtuk alább, légkeveréses sütőre bíztuk az utolsó lépést. Érdemes volt.
Persze, lehet a gondos kezeken és nem a technikán múlott a siker,
de nem csak szép,
finom is lett a kekszünk.
Ui: Hazajövetel előtt újabb 3 adagot sütöttem, hogy jusson tízóraira is, de azt hiszem máskor is sor kerül még ilyen kompolti sütögetésre.
Rp: 12.5 dkg. vaj, 15 dkg. cukor, 1 cs. vaníliás cukor, 1 db. tojás habosra keverve,
fél tk. só, fél tk. szódabikarbóna, 20 dkg. liszt belekeverve, és még 10 dkg. darabolt étcsoki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése