Négyen két-két keréken

Még 2 hét és irány a Balcsi.
Pedig eddig össz. kétszer kerekeztem 3-3 km.-t. Egyenlő a semmivel. Adri már egy hónapja biciklivel jár suliba, legalább kicsit alapozott, de én még semmit. Igaz a műtét és a múlt heti baleset miatt, de akkor sem.
Amikor nekifogtam a tervezésnek már akkor két héttel ezelőttre is közös hosszabb túra volt betervezve, ám ezt már nem lehet hanyagolni, elnapolni, bárhogy van is a térdem, menni kell. Egyébként, szerencsére jól van, érzem, de felejthető. Felejthető? Ugyan már, dehogy felejthető, igenis számoltam vele minden tekerésnél, nagyon is figyeltem rá mit érzek. Még akkor is, ha tudom a bicikli kevésbé terheli meg, mint a gyaloglás, csak le is kell ám róla szállni, na azt igen öregesen csináltam.
Ja, még nem is mondtam merre jártunk. A szomszéd faluba, Rákóczifalvára tekertünk át és az Éden madárparkot kerestük meg. Mehettünk volna csak úgy is, de gyerekekkel így érdekesebb, és legalább a feles pihenő alatt kicsit mással foglalkoztunk. Odaérve máris meglepődtünk, mert a park egy családi ház udvarán van, de olyan rendezetten, figyelmesen elosztva, olyan szeretettel gondozva, hogy erre nem számítottunk. Gondoltuk, majd lesz vagy 10 pár madár, nem túl fényes környezetben, de a bezártság ellenére itt figyeltek a madarak igényeire. Kb. 1 órát nézelődtünk, a háziasszony végig kísért bennünket és mesélt, mesélt, mesét, pedig szerintem egy tízessel is fiatalabb nálam. A végén még pávatollat is kaptunk (szerencsére volt nálam gumi, hogy valamivel a biciklihez kössük).

A legférfiasabb, eljövetelünkkor még felvilágosító előadást is tartott. 

Kis fülesek

Az udvar királyai

Pirinyó anyuka

Féltékeny, szép-hangú

Gyöngy-fekete Nóniusz csődör

Valami "t" betűs fácán, csúf nevén szatír, a leggyönyörűbb

Copfosok

Harcias kis sikító

Az aranyfácán fiús is nagyon a toppon volt

Ilyet még otthol sem láttam

Az őrzők

Élveztük. Persze a bicikli itt-ott még tört, és már a combunkat is éreztük, de megérte. Hazafelé már nem is álltunk meg annyit, tudtuk milyen messze járunk, és minden hajtással közelebb kerülünk. Hahaha. Közelebb, de nem az otthonhoz, még egy kis meglepi be volt tervezve. Mekis ebéd. Van olyan gyerek, aki erre nemet mondana? Közöttünk sem volt. Felnőtt gyomorral hogyne lenne finomabb az itthoni kocsonya, vagy az utolsó tányér töltött káposzta, de egyszer-egyszer mi is kibírjuk. Vagy lehet nekünk erre is edzeni kell? Az út során gyermekeinkbe kitudja mit tudunk majd meleg kaja gyanánt beleerőltetni.
Fél 3-ra itthon is voltunk.
2 és fél órát elszórakoztunk, pihenővel, madarakkal, Mekivel együtt.
30 km.-t tekertünk, 3 óla alatt, ennél nem is kell gyorsabban haladni.

Menni fog ez a Balaton. Lesznek nehezebb napok, de menni fog.