Varrás ezerrel

A hét tűvel, ollóval a kézben telt. Munka után 1-ig, 2-ig, néha még 3-ig is a fellépő ruhánkat varrtam. Sokszor gondoltam azt, jobb lenne a táncot gyakorolni inkább, mert a végén nagy leégés lesz, ha még nem is a legfrankóbb göncben bakizok sorra, de rendíthetetlen öltögettem tovább a gyöngyöket.  Mi az hogy öltögettem? Ha csak annyi lett volna! Adri rucijával könnyű dolgom volt, még annak ellenére is, hogy akkor nem gondoltam ezt olyan könnyűnek. Pedig a szabáson, varráson, gyöngyözésen kívül csak a flittereket kellett egyesével kilukasztani, nem is nagyon kellett bontani, elsőre jó lett a hossza, széle, a szűkítések is, a lehetőleg szimmetrikus felvarráson kívül nem is volt más nagy nehézség. Kivétel az időbeosztás. Eredetileg 2-2 napot gondoltam rájuk szánni. Az elsőben készre varrni mindent, elkezdeni a díszítést, a másodikban pedig befejezni, és még marad 2, ha valami nem alakulna olyan jól, meg persze kell még főpróba, és egy kis cicoma is.
Hát, szinte semmi nem alakult olyan jól. Először nem kaptam nagy flittert, a konfettit pedig nekem kellett kilukasztani, aztán elszabtam az anyagot, a rázóöv helyett pántot szabtam, ráadásul a bélést is kiszabtam a külső anyagból, nem csoda, hogy nem maradt belőle az övre. Másnap a boltban ugyan hogy találhattam volna hozzá pótlást. Vettem világos kéket, de úgy nagyon nem volt jó, otthol végül keresgéltem kicsit, és lett sötétkék anyag, igaz nem pont az a kék, és nem is olyan fényes, de nem feltűnő az eltérés, messziről, pláne riszálva már észre se venni, és a díszítés is egyensúlyoz rajta. Végül első nap csak az Adri nadrágját varrtam készre, meg a felsőjét, a nadrág egyik szárát alul fel is gyöngyöztem, de nemsoká kelni kellett és inkább lefeküdtem, mint nekikezdjek hibázni.
Kedden befejeztem a nadrág másik szárának és mindkét oldalának a gyöngyözését, így legalább a nadrággal készen voltam. Elkezdtem a pillangó gyöngyözését is, a felét sikerült kiékesítenem, de a tükrözést már nem vállaltam be káprázó szemekkel
Szerdára marad az öv, és a felső tükrözése. De ennyi csak nem fért bele a napba, egyedül az övvel lettem készen, de azzal legalább rendesen, igaz franci kapocs nélkül.
Csütörtököt már a sajátommal kezdtem, a nadrág kész lett, az öv is, csak a díszítésen kellett filózni, mert menet közben minden addig kiötlött tervet elvetettem. Aztán koppantam. Nem is kicsit. Felpróbáltam a nadrágot és rettentő bő volt, meg lehetne rövidebb is, gyerünk vissza a géphez miután felbontottam az eddigi munkám javát. Mivel az ülepe sem ártott volna rövidebben  belülről vettem ki a bőségből, és levágtam a  gumiházat alulról. Újabb próba és repkedhettek a szentségek. Majdnem szűk, de még inkább rövid. A bőséggel már nem tudok mit kezdeni, de a hosszát talán megoldja, ha az ezüstből varrom a gumiházat nem a saját anyagából. A hosszát igen, megoldotta, de a szépségét nem, ezt elbasztam. Kezdhetem elölről az egészet, és remélhetem van a boltban még anyag, de addig az övet is fölös csinálnom, mert mi van, ha nem megy majd a másik nadrághoz. Befejeztem inkább az Adri fölsőjét.

Pénteken a nagy kapkodásban elfelejtettem megvenni az anyagot, így csak az én rázóövemmel tudtam foglalatoskodni. 1x készre gyöngyöztem, és nem tetszett, lefejtettem. Másodszor félig varrtam fel a díszítést és még mindig nem tetszett, újra lefejtettem. Harmadszorra csak férceltem, de az sem volt az igazi. Végül negyedjére rém egyszerűen csak felváltva becsíkoztam. Nem príma, de több idő nincs rá, mert még a lógók is kellenének, az meg a másiknál is 1 napot vett igénybe. Mentem inkább aludni, holnap munka és még nekem totál elölről kell kezdenem az egészet.
Szombaton bementem dolgozni, de rögtön azzal kezdtem 9-kor nyit a méterárú bolt, nekem  ott kell lennem, és talán végzek este 7-re, ha minden jól meg. Szerencsére Vali megértő volt, 9-kor eljöhettem. Addig sem volt munka, de akkor is benn kellett volna még kicsit maradni. Igaz nekem ez alatt a 2 óra alatt is csak az járt a fejembe melyik megoldással haladok gyorsabban:
-marad az elszabott nadrág, veszek hozzá a kínaiban egy rázóövet, és valami hasonló színnel bevonok egy melltartót, amin vagy lesz valami, vagy nem,
- veszek a tanárnőtől egy ruhát, aminek kicsi a melltartója,
- veszek a kínaiban egy ruhát, ami giccses,
- veszek anyagot a nadrághoz, + egy bármilyen rázóövet, amiről levágom a pénzeket és ráhorgolom egy a nadrághoz illő színű övre, amihez szintén veszek anyagot, és még kell a felső is.
- legegyszerűbb az lenne, ha lenne fehér rázóöv, akkor az előző megoldás máris könnyebb lenne pár órával és az bármilyen színű nadrághoz menne.
A kínaiban kezdtem. Sem öv, sem ruha nem volt. Irány a fehérnemű üzlet,  volt egy kicsi kész ruha, pink, szerencsére gyerek méret, meg egy  neon narancs öv. Lecsaptam rá. Az utolsó előtti megoldás lesz a nyerő. Az anyagosnál volt az eredeti meggyszín szaténból, megvettem, hozzá találtam fehér selyemzsorzsettet, és a felsőhöz is fehér fényes dzsörzét. Szerencsésnek éreztem magam. Fél11-kor már varrtam. Nadrág, öv, felső, és a horgolás várt rám. 2-re menni kellett a próbára, oda már az öv nélkül fel is vettem mindent. Kiderült  a nadrág szárát kicsit ki kell engedni, a felsőre pedig kell egy passzé, mert így felcsúszik. Szerencsére minden gyorsan javítható volt, és az utolsó forgások is tisztultak, kicsit megnyugodhattam. Folytathattam a horgolást. Nagy lépésekben, de jól haladtam. Még az utolsó órákban is reméltem a felsőre is lesz időm pénzeket horgolni, de lényeg az öv volt, az pedig meglett.

Vannak hiányosságok, de a következő fellépésre (Újszilvási Pálinka fesztivál) már minden készen lesz.