Telekom Vivicittá Városvédő Futás

Szombaton megérkezett a felkérés, mint biciklis kíséret menjünk a futók urán. Imréék szétküldték az e-mailt,  és  átszervezték a saját programjukat is, hogy ott legyenek. Kezdésre olyan 16 biciklis tudott odaérni. Terv szerint mi mentünk volna a legvégén, követve a trekingelőket, és a totyogó 100 éveseket.
Bocsánat, nem szeretném megsérteni őket, a jelzőt nem lealacsonyítónak szántam, csak a szervezéssel van bajom. Persze megmutathattuk tudunk mi lassan is menni. Mindegy, maradtunk hátul, de hogy még a célon sem engedtek áttekerni, hát akkor elszakadt a cérna. Nem elég, hogy nem kaptunk pólót, oké, hogy csak a nevezőknek, de nevezni sem lehetett biciklivel, aztán kordonnal lezárják előttünk a célegyenest, majd még azt a kúrva 3 dl. vizet is sajnálják, és még meg is hívtak.
Kapják be.
És nem a víz, vagy a póló miatt.
.
.
.
Egyébként, annak ellenére, hogy futva nem indultam volna, összességében jó dolognak vélem. De, ha csinálunk valamit, akkor csináljuk rendesen. A négykerekes győztes pl. térdvédőt kapott. A fiúnak szerencsére volt humora, jót nevetett, amikor kibontotta a dobozt.

Hátulnézetből az indulás

Csatlakozva a föld napja közeledtéhez a Városvédők is programmal álltak elő. A Tisza-parti sétány "kipusztult" fái helyett ültettünk új csemetéket. Itt már nem volt közönség, meg polgármester, tv.,  csak magunk. Zoli a gödröt előre kiásta, útközben felvettünk a gömbkőris csemetéket és a vizet, meg a szerszámokat. Már csak lapátolni kellett. Hamar megvoltunk, és közben jót beszélgettünk.

Remélem tovább fognak élni, mint a tavalyi pótlás.

Végezetül Imrével és Anikóval még meglátogattam a nyuszi ládát, útba ejtve  Lakat fa-l-at.

Mér ne keressétek, behoztam. 

Egyre közelebb az indulás, de csak sikerült összetekeregni ma is kb 15 km-t.
(8 körül értem haza, farkas éhesen, az ebéd meg még félig sem volt készen.)