Mozgalmas nagyszombat.

A hagyományokat már rég nem tarjuk, szinte csak annyi, tudom ennek a napnak ezt a nevet adták. Néha gondolok rá, hogy templomba kellene menni, de a gondolattal abba is marad. Van Isten, de nem hiszem, hogy a katolikus hit szerint követelt módon kell őt szeretni. Van alapja, jogosultsága, csak olyasmit vár el, amit sok esetben maguk a papok sem tudnak betartani, és a legtöbb hívő is csak a templomban viselkedik keresztényként. Már, ha ott is sikerül nekik. Büszke vagyok a családunk papjaira, apácáira, de nem bánom, hogy nem ezt az utat követtem, nem fogok áttérni más vallásra, csak hiányzik pár nyugodt, családi pillanat, ami a templomba menetelt megelőzte, követte. Talán ezt pótolhatná a természetjárás, de mivel a családom nincs odáig a mozgásért és ha jönnek is velem, nem szívesen teszik, így magányos kedvtelés marad, amit legalább én élvezek.
De, vissza szombathoz. Nem mentem templomba, kirándulni sem. Első programnak turkálás volt tervezve, aztán mosás, sütés, temető, és ha megszárad a ruha, póló festés a gyerekekkel, este anyunak hajfestés, és ha sikeredik szeretném végre a korongokat elkészíteni.  Majdnem minden össze is jött. A sütikről már írtam, most jöjjön a többi.
A család legnagyobb turkálója apukám (harmadik legfiatalabb fiú, biztos lányt szerettek volna már mamáék nagyon, mert rettentő szeret vásárolni, meg a virágokat -mást is, de azok férfias tulajdonságok),  vele kettesben mentünk. Úgy terveztük anyu és Peti is jönnek, de anyu inkább a konyhát választotta, Peti meg sokáig lustálkodott, és vagy  velünk jött volna, vagy a gumishoz. Így járt. A bolt délig van nyitva, mi 10-kor indultunk, és bálabontás volt, rengeteg rongy, de mi összedolgoztunk, így zárásra mindent átforgattunk, kiválogattunk. Nem izgat ki hogy van vele, én nem tartom szégyennek, ha olyan ruha van rajtam, amit már más is hordott. A gyerekek ruháit is tovább adjuk, van amit felnőttek is átadunk egymásnak, és a jelenlegi árak mellett, vagy megelégszem két váltással, vagy keresem az olcsóbbat, de igazából nem csak az ár miatt szoktam turkálni. A boltba 10 alatt nem kapok meg egy nadrágot, ami ráadásul el van szabva, persze még ennél is többért már találnék olyat, ami jó rám, de kinek van ennyije?  Na jó, nekem is van, csak vagy öltözöm ilyen áron, vagy eszek. Hát én ennyit nem szánok egy kis textilre, tehát marad amit más levetett, de legalább nem loptam, és nem is más pénzén veszem. Szóval jót turkáltunk, a nadrágokat mindig megnézem, de leginkább az esti póló festéshez kerestünk alapanyagot, ám találtam 2 pulóvert is. Hazaérve gyorsan ki is mostam a pólókat, hátha estére megszáradnak és jól kifesthetjük magunkat, esetleg holnap már ebben mehetünk kirándulni. Nem így lett, a nyirkos idő közbeszólt, odabenn pedig nem száradtak olyan gyorsan, csak én festettem, az otthonról hozottakat.

Még vagy négyet bebogarazok, valamint egy sityakot, és jöhet a próbababa.
Anyu fáradt volt  a hajfestést elnapoltuk, de aput nyúztam még egy kicsit. A télen kőris fát árult, nekem nagyon megtetszett a tömör szerkezete, a vékony kérge, és a világos színe, rögtön eldöntöttem, hogy ebből lesz az én "facoinom". Otthon már több mindennel próbálkoztam, fenyő deszka, lapát nyél, de vagy nagyon puha és vastag, vagy szabályos, de nem tudom hozzá mérten szabályosan égetni, és fűrészelni is nehéz. A platón viszont voltak pont megfelelő vékony hasábok, csak fel kellett őket szeletelni, lecsiszolni és jöhetett a minta, meg a lakk. Nekem minden "csak", miközben a valóságban csak az eszközök öszeszedése órákba telik, ezt ennek adtam kölcsön, az elromlott, amaz odakinn van, de már besötétedett, azt meg átalakítottam, nincs ecset, eltűnt az a fúrófej. A szeletelés majdnem 2 hónapba telt, mivel új korong kellett, de azt mindig elfelejtett apu venni. Láncfűrész meg csak ne mán, a   flex pedig keskeny volt hozzá. Most hogy végre valamivel csak sikeredett jöhetett a csiszolás, de miért ne mondta volna be az unalmast a lapcsiszoló. Végül a felxre tettünk csiszolókorongot a szeleteket meg szögek közé szorítottuk, hogy ne dobja ki őket a perdület.

A mintát már a konyhában sütöttem bele, éjszaka. Addig Adri sem feküdt le, míg ő is nem készített 4 korongot a barátnőknek, de nem hagyta, hogy lefényképezzem, vagyis kitörölte a képet, pedig nagyon ügyesen dolgozott.

Nem olyan profi, mint Cactusé, de nekem tetszenek, és én készítettem őket (kis segítséggel). A kőris mellett van közte fenyő és megyfa is. A mintához gondolkodtam klisé készítésén, de mire valamire ráhegesztem a hajtogatott lemezt, aztán egyenesre csiszolom, vagyis csiszoltatom, meg nyelet keresek neki, addig nyugdíjba is megyek. Gondoltam azt is, hogy csak drótot hajlítok, és fogóval teszem be, veszem ki a tűzből, amit majd két korong között összeszorítva fogok használni, de ez csak a bogárnál lenne jó, a nevem nem palindrom szó. És könnyen is deformálódna. Maradt az egyesével, forrasztópálcával égetés. A századiknál már biztos egyenes lesz az egyenes. (Ha kell egyáltalán annyi.)