A nyári szünet utolsóelőtti napjai

Nem sok nap volt, amit Adri itthol töltött, de pénteken végre elmehettünk együtt vásárolni. Nem mintha Ő olyan nagyon szeretne, de most mikor megtudta Pestre készülök az Ázsia centerbe mégis volt kedve jönni. Apja nem nézte éppen jó szemmel a készülődést, de Én már megtanultam, ha Adrinak van kedve vásárolni, azt ki kel használni, így mentünk.
Sőt, Ritát és a kis Grétit is útba ejtettük. Ennél közelebb nem hiszem, hogy valaha is önszántunkból lennénk hozzájuk, és a sok elmulasztott alkalom után már nagyon látni szerettük volna Őket, de mivel 6-ra otthol kellett lenni, és 9-kor indultunk, az M5-n történt baleset miatt pedig Albertirsától lépésben haladtunk, sokáig nem maradhattunk.
Gréti sokat nőt (7 hónap alatt nem csoda), és nagyon érdeklődő baba, látszik hogy anyukája sokat foglalkozik vele, de sajna anyukáján is, hogy apuci azt hiszi rá ér még törődni a lányával, családjával.  A lakás tiszta, rendezett (nem mint az enyém), ám az meglátszik Ritán milyen áron. De, mondhatnám azt is, egy cipőben járunk, vagyis félig-meddig jártunk, így tudom mit ad fel, mire bólint inkább, vagy miért nem szól. Segíteni, levenni a válláról pár dolgot nem tudtam, de legalább kicsit játszottunk, beszélgettünk mielőtt indulnunk kellett remélhetőleg élvezetes dolgunkra.
Adri tényleg elemében volt, szinte minden üzletbe bementünk, nézelődött is, és jó pár ruhát felpróbált, de a végére, 2 óra vásárlás után 1 nadrág, 2 bugyi, nekem 1 blúz és csip-csup női dogok voltak csak a táskánkban. Ugyan miután megebédeltünk adtunk még egy esélyt a költekezésre, és pár üzletbe hazaindulás előtt újra benéztünk, de már nem vásároltunk. A dolog jó oldala, hogy nem költöttünk sokat, de a kinőtt ruhákat nem is pótoltuk, így alkalom adtán indulhatunk neki még egyszer.
Hazafelé szerencsésebbek voltunk és jól haladtunk, sőt el sem tévedtem, igaz nem is a GPS-re hallgattam, így az évnyitóra időben megérkeztünk, és még előtte a zenesuliba is tiszteletüket tudtuk tenni, hogy megejtsük a beiratkozást.
Az évnyitóról kedvem sem sok van írni. Biztos vagyok benne, hogy Én jobban várom a tanévkezdést, mint a gyermekem (ahogy sok más szülő is, pedig nekem nem is okoz nehézséget a nyári szünet megoldása, és Adrival gond sincs), de egyre távolibb, egyre idegenebb ez a képzés, persze a változásokról már tv-ből, újságokból, fészről értesültünk, és tudjuk nem az iskola tehet róla, és nekik is sodródni kel az árral, ha fenn akar maradni, de gyerekünkre nézve ez sok jót nem jelent.
Kivárjuk a végét, sokat mást nem tehetünk, de mire lesz ez jó?
Viszont a nap végére még hátra volt 2 szülinap. Vagyis Adri ment Fanni meglepi szülinapjára, Mi meg Lajos névnapjára.

Szombat nőcis nap lett. Míg Én itt pótolgattam az elmaradásaimat(egy kis gejzíres tekergés helyett) Adri szinte egész nap aludt, de este hajfestés után elkészültek a körmeink.