Míg kiértünk Győrből nekem Imre vezetése mellett is az volt az érzésem, hogy körbe-körbe tekergünk, de legalább világosban is láttam valamit a városból, annak is a másik oldalából. Fényképezni ugyan itt sem tudtam, most a macskakövek miatt, de voltak szép részek.
Örkénypusztánál egy eddig bennünket kísérő kóbor kutyust megetettünk, megitattunk, és míg falatozott gyorsan olajra is léptünk Bőny felé. Szerencsénk volt, jobban érdekelte az étel, mint a Mi követésünk.
Banán megálltunk fagyizni. A fagyizó neve sajnos nem jut eszembe, és egyikünk sem készített róla képet, nyilván mert annyira tikkadtak voltunk a melegtől, de biztosan nem sok fagyizó van Banán, és e mellett van egy vitamin kuckó is, aztán utána a buszmegálló, és a kanyarban kocsma, majd a kisbolt (ha jól emlékszem még egy óvoda, vagy egy templom is van a kocsma előtt). Szóval a fagyizó, azon felül, hogy ott helyben készül a fagyi és nagyon finom (a szőlőnek szőlő íze van, a citromnak citrom és sorolhatnám tovább) a tulaj bácsi is kedves. Miután a csapból nem túl hideg víz folyt, a hűtőből csak úgy nekünk adta az övét, és még citromot is akart, csak sajna kifogyott belőle, de Ő ajánlotta, és kereste is bőszen, csak nyilván közbe beletette a fagyiba. El voltunk ájulva a kedvességétől, meg a hűs terasz hangulatától. Jócskán el is időztünk nála, de gondoltuk úgy is rövidítés jön, mivel kihagyjuk Bábolnát, azt a kis időt elkölthetjük itt.
Továbbindulva nem voltunk a toppon, még a végre Magyar oldalon is látható szélerőművek sem töltöttek fel bennünket, ráadásul emelkedősebb szakasz következett, de amikor Ács előtt Anikó felhívta a figyelmünket a Mekis táblára rögtön mindenki megtáltosodott. 40 fok mit ki nem hoz az emberből, a leginkább egészséges életmód fan, aki marokszámra szedi a táplálék kiegészítőket, és nem használ fehér cukrot, meg egyszerű konyhasót, és sorolhatnám, pont az ajánl ilyesmit. Biztosak voltunk benne hőgutát kapott, de engedtünk az erőszaknak.
Amíg a menüket faltuk Imre kihasználta a wifit és akcióba lépett, alig tudtam befejezni a mai főétkezésem, amikor már rohanhattam is az M1 94 km. Észak rejtés felé. A fiola hamar meglett, ez igazi drive-in találat.
Az újabb csoportkép után már csak a másik oldali M1 94 km. Dél megkeresését kellett megejtenünk.
Jóllakva Ácson hamar túlértük, de igazából a beígért pancsolás volt a meghajtó erő. Még a futóhomok sem állíthatott meg bennünket, csak tekertünk, lavíroztunk, tekertünk, aztán toltuk is kicsit, de aránylag hamar megérkeztünk a krossz pályához, ahonnan már nem volt sok hátra, ezért a 2 edző motoros utolsó körét megnéztük. Szép volt, de nekem fájt amit csináltak. Nem tudom menyi időt köröztek odalenn a melegben, de kiérve azonnal vetkőztek, mosakodtak, és Én 2 szikár, izmos fiút láttam, akiknek lehet jogsijuk is még csak korengedménnyel volt. Most idegenül is aggódom értük, de amikor Én ennyi (vagy még kevesebb) voltam engem sem érdekelt mi lesz a gerincemmel, vagy kitudok-e kerülni/meg tudok e majd minden fa előtt állni, csak húztam neki.
Még a pálya mellett észleltem, hogy pont Frenki paradicsoma felé haladunk, mielőtt lementem volna a partra neki is indultam a láda megkeresésének, de sajnos nem sikerült. Pedig, a nyugalomnak köszönhetően legalább 5x átköröztem a terepet, átnézve minden lukat, fát, fűcsomót, de még csak rejteknek tűnő helyet sem leltem, így csak a tornyot fényképeztem le.
Tudtam sokáig maradunk, ezért mikor megláttam a parton serénykedő festőt nála is megálltam kicsit beszélgetni, kicsit ámulni. Csípem a szakállas embereket, de ennek ellenére is tettszettek az akvarelljei. Amikor odaértem már majdnem elkészült a második művel, azt az időt még kivártam, majd együtt lesétáltunk a partra, ahol Ő újabb képbe kezdett, Én meg a hűsöltem kicsit.
Sokáig nem maradtam, inkább igyekeztem Baluékhoz, hogy ha még közbe is jön valami, estére mindenképpen kész legyek a sütivel. A Béláék által ajánlott utat bizonytalan végpontja miatt inkább kihagytam, és visszatoltam Maryt a jelzett kereszteződésig, ahonnan felváltva tolás/tekerés következett, ezért nagyon lassan tudtam csak tovább jutni a műútig (kb. 3 km.), jól jött, hogy korábban indultam. Pláne, hogy a Dunapart rejtést nem akartam kihagyni. Ha kicsit kevésbé lettem volna elszánt nyilván akkor is kitérek, mert a környéken olyan fantasztikus fenyőillat volt, hogy minél tovább élvezni akartam ezt a meleg, feltöltő kipárolgást. Nem is voltam bosszús, amikor csak a rejteknél olvastam el a regeket, és tudatosult bennem miért nem találom a ládát. Mindegy volt, az illatér, és a látványér megérte volna akkor is, ha nincs pótjelszó.
Innentől egyébként is műút következett, amin jól haladtam, még ha hosszú is volt a Tescó-ig, ahol aztán jól bevásároltam. A sütihez kellett tej, krémes por, habtejszín, csoki, és nekünk túrórúdi, breezer, meg holnapra víz, és zsömle. Csak a biciklinél döbbentem rá, nincs hová pakoljak. Bár, ilyen nálam nincs. Szerintem minden szekérre fér még 1-2 villával, de ha nem akartam összetörni, nyomni, szét szórni valamit, akkor jelen estben határon voltam. De, megoldottam. Annyira, hogy még az útba eső halas tónál is megtudtam állni, de eztán már nem lehetett tovább időt húzni, 4 óra elmúlt, és még oda kellett találjak Baluhoz.
Nem ment egyszerűen, de előbb még arra is rá kellett jöjjek a leendő szállásunk sem ott lesz, ahová jelezve volt. A megadott koordinátán kukoricás volt, a közelben pedig semmi. Vagy 1-1 km.-re már lakások, de ezek után ki tudja hol fogunk ma aludni. Mindegy, egyszerre elég egy gond, és a süti az első, a szállást majd megoldják Anikóék.
Mire Baluékhoz értem a csoki megolvadt, ahogy a rudi is, a tejszín és a tej felmelegedett, süteménykészíytés előtt megkeltett várni mire minden lehűlik, de addig legalább hidratálódtam (2 l. vízzel), meg nem ajtóstul rontottam a házba, vagyis egy idegen konyhába. A várakozás alatt legalább volt alkalmunk kicsit beszélgetni, sőt még vacsizni is (bár Én egyáltalán nem voltam éhes). Balu anyukája nagyon aranyos volt, mindent elővett, amire szükségem volt (habverő, fakanál), és nem zavargott tovább, nagyon jólesett, hogy ennyire megbízott bennem. Nem biztos, hogy Én így áttudnám adni a birodalmam, még ha a fiam ott is marad.
A sütivel kapcsolatban két lehetőségem volt, vagy alulra teszem a megborotvált sültebb lapot, és hagyományosan haladok, vagy a barnább lapot kidobom, és a hab tetejére csokit csurgatok. Így is, úgy is szép lett volna, de végül az eredeti receptnél maradtam, és az első csíkot meghagytam vendéglátóimnak.
7 volt mire a elindultam, és lassan kellett menjek, hogy ne csússzon szét dobozában a Havas Tátra szelet, de legalább a WF Szabadidőpark közelebb volt, mint azt megadták nekünk.
Miután elfoglaltam a szállást (Nagyon frankó faházaink voltak, szúnyoghálóval, szárítókötéllel, kényelmes ággyal, tisztán, bár a hely nem volt túl nagy, de ízléses.), bepakoltam a hűtőbe, mostam, és siettem a többiek után, nehogy lemaradjak a pancsolásról.
Kellemes meglepi volt, hogy a 8 órás zárás után maradhattunk még másfél órát, és a buborékokat is beindították nekünk. Jól kipihentük magunkat, már sötét és hideg volt mikor kimásztunk a medencéből. Úgy nézett ki lesz valami fordulat az időjárásban, de minket ez nem zavart, Mi sütiztünk. A jól kiszáradt lapoknak nem volt idejük megpuhulni, de így is ízlett az eredmény. (Ha ma sem tudom megtölteni, lehet megették volna a tésztás magában.) A megmaradt 6 szeletet eltettük holnapra (ha megfelezem őket mindenkinek jut még belőle), és igyekeztünk lefeküdni a holnapi korai induláshoz.
A lefekvés sikerült, de mire elszenderedtünk kerekedett akkora vihar, hogy jobbnak láttuk beszedni a kintre teregetett ruháinkat, még mielőtt hetedhét határral is odábbra repülnének, meg rögzíteni a bicikliket, nem is beszélve a lemálházásukról. Ha meg már kinn voltunk néztük kicsit a cikázó villámokat, bólogató jegenyefákat, és a 3 sátras fiatal bandát, akik eddig részegen ordibáltak, most meg majdnem rájuk dőlt a hevenyészetten felállított sátor. (Nem kárörvendés ez kérem szépen, egyszerűen kellett ez a kis ijedelem nekik, eddigre már össze fosták/okádták a mellékhelyiségeket, megérdemelték.)
A mai 71 km., 1 nem-, és 4 találat után holnapra legalább kicsit hűvösebben reménykedhettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése