Megérkezés után pontosítottuk az útvonalat, ám igazából csak találkozási pontokra volt szükség, mert hamar kiderült két csapat leszünk, de legalább a csomagszállítás állt.
Induláskor a második megdöbbenésen is átestem. Csapata még szerelt, de gondolom megbeszélték mikor van indulás, Ervin kiáltott valamit németül és elindult. Aki kész volt követte, aki nem így járt.
Mi megvártuk Őket. Köszönetet nem vártunk, de nem is vettem észre, hogy tudatosult volna bennük, mire várunk, mert amint beértük az övéiket le is léptek egy intés nélkül.
Első gyors megállónk a Rajka melletti régi Kis-Duna hídnál volt. Imrével mindketten kitértünk, de igyekeznünk kellett, mert a csapat közben jó ütemben haladt. Pedig gyönyörű öböl volt.
Kitérőnk után hamar beértük a csoportunk, és azt is észleltük, hogy az osztrákok Dunakiliti előtt felmentek a gátra. Nyilván nem nagyítottak eleget a GPS-en, mert az útvonaltervezésünk nem oda szólt. Minden esetre megszívták, az az út szar volt, felszórva zúzott kővel. Úgy látszik errefelé ez a bevált szokás.
Dunaszigeten ugyancsak megálltam a The Beach rejtésnél, de sajna nem lett meg (Azt írták segítségnek mágneses, de a koordináta az erdős részre mutatott, legközelebb a híd volt, amin még akadt is némi fém, de mikró sehol.), csak spurizhattam, hogy beérjem a többieket.
Sajna a műúttal nem sokat nyertünk, mert Dunasziget után, ha nem akartunk sokat kerülni nekünk is a gátra vitt utunk. Ugyanarra a zúzott kövesre. Fasza volt. A köveken a kerék csúszkált, a fűben meg nem haladt. Próbáltam gyönyörködni a tájban, és találkoztunk kecskékkel, birkákkal, de a nem az útra figyelés veszélyes volt.
Alig vártuk, hogy Kisbodakon letérhessünk, és Püskiben vásárolhassunk némi kedvünkre valót a közértben.
Míg falatoztunk volt alkalmunk integetni a busznak is.
Püskiből Lipótra tekertünk, ahol Én megint kitértem 3 helyre is. Legelőször a Sorjási tóhoz, ami szintén nem lett meg (Elődeim azt írták a füzet átázott, de doboz van, azonban Én a sok szúnyog miatt ezt nem kerestem elég elszántan.), csak vetettem pár pillantást az öles fűzekre és húztam vissza a főútra.
A fák alagútjánál már szerencsével jártam, a platánnal induló, majd gesztenyébe áttérő fasor kakukk tojása, egy szép kis "fosóka" szilvafa ágai között megleltem a dobozkát. A termés már majdnem leérett, de még volt pár szem, amivel Én is jól jártam, míg a szomszédos karám lovait nézegettem.
Többiekkel a templomnál volt megbeszélve találkozónk, de még útba ejtettem a Lipóti Holt-Dunát, amit szerencsére nemcsak megleltem, de nagyon szép helyen is volt. Egyik oldalt még a kertek, a másikon meg már a tónál is látott vastag törzsű fűzek sorakoztak, mögöttük a nádas, tavirózsás folyóval.
A templomi közkútnál történt felfrissülés után
Hédervárra már együtt kerekeztünk, de a falu elején Én megint kitértem a Kastélyparkhoz. Ezt a kitérőt nagyon megbántam. A park biztos nagyon szép, de nekem nem volt időm nézelődni, csak célirányosan mentem a feltételezett rejtek felé, mint a szúnyogok felém. Ezek a vérszívók biztos nem ettek még a héten, de az is biztos hidrával kereszteződtek, mert amint egyet leütöttem 2-3 is jött helyete, a végére egy tenyérnyi helyen 3 is kimúlt, ám számuk nem csökkent, amikor még a fák között egy pókhálóba is belehajoltam kész voltam. Ennyi. Ha a lábam előtt lett volna a következő láda, lehet azt sem hajoltam volna le.
Csapatom a benzinkútnál értem utol, ahol nagy felháborodásomnak hangot is adtam, majd legalább lemosakodtam, hátha a marások kevésbé viszketnek.
Frissen, üdén szép, ráadásul aszfaltos bicikliutas szakasz következett, még a Mosoni-Dunát is sokszor láttuk, sőt Győrzámolynál meg is álltunk pancsolni egyet. A meleg miatt eddig is jól esett volna, de a gát finom-szemű homokja után még jócskán porosak is lettünk, frissen mosott lábamon észre sem lehetett venni a korábbi tisztálkodást.
A víz és a part végül minden nehézségért kárpótolt. A 2 órás pihenő alatt volt hűsölés, árnyékban ledőlés, hintázás, mostunk aranyat, kaptunk iszappakolást, tovább sem akartunk indulni, de már nem volt sok hátra a mai napból.
Győrbe érve nem kellett sokat tekeregnünk míg meglett az egyetem kollégiuma, ahol 3 db. 3 ágyas szobát kaptunk, 2-2 szoba között közös vizesblokkal. A szobák melegek voltak, és a tegnapi után kissé lelakottak, de felvoltunk rá készülve, hogy ennél csak rosszabbak lesznek a következő napokban. (Azt azonban már kevésbé értettük a két fél -vagyis gyerek- foglalásból hogyan lesz itt 1 ágy, de ha már úgy is átjárhattunk a szomszédba illegálisan magunkévá tettük azt is.) Mivel a konyha csak elektromos rezsóból és mosogatóból állt szülinap ide, vagy oda már láttam többieknek a sütire még várni kell.
Ma estére ismerkedés volt általunk betervezve, de a szomszédok ilyesmire nem gondoltak, mire a szállásukhoz értünk már megvacsoráztak és szétszéledtek. Nem búslakodtunk miattuk, Mi is vacsoráztunk (Én szürke marhából készült gulyást), és szintén széledtük. A zöm, hogy holnap korán indulhassunk aludni tért, de Gyuri rokonokat ment látogatni, Én pedig Balu papához az Audi gyár parkolójába.
Nem volt beterezve, és mindketten meglepődtünk, hogy ugyanabban a városban vagyunk, ha meg már így alakult miért ne találkoznánk. Ő 10-ig dolgozott, de az utolsó busz indulásáig volt fél órája, ezt használtuk ki a gyors randira, amihez persze nekem oda is, meg vissza is 1 órát kellett kerekeznem. De, legalább már nem volt meleg. Az út viszont annál izgalmasabb. Nekem úgy tűnt mintha a városközpont körül írnék le egyre nagyobb köröket (legalább láttam valamit a belvárosból is) míg kiértem az 1-eshez, ahonnan legalább már egyértelmű volt az irány, és a rengeteg gyalogost sem kellett kerülgetni, viszont főhetett a fogam hogyan találok majd vissza, hisz már nem a GPS által ajánlott útvonalt követtem, a csiganyálat meg sötétben nem láttam hiába változtattam meg a színét. Memorizáltam. Majd kiderül mekkora sikerrel.
A gyárhoz pont időben értem, épp elkezdtek szivárogni kifelé az emberek, és nemsokára Balu is megjelent. Sokat fogyott, és Ő sem lett fiatalabb az elmúlt 5 évben, de jó volt újra látni, és mint kiderült visszaköltözött a szüleihez Komáromba. :) Cseppet sem vagyok számító, de ha már így alakult rögtön lestoppoltam a konyhájukat holnap délutánra. Remélem az anyukája nem fogja rossz néven venni, de a sütihez ez a megoldás tűnt jelenleg a legkivitelezhetőbbnek. Ezt letudva a beszélgetésbe meg úgy belemelegedtünk, hogy a busz éppen csak nem nélküle indult el.
Kb. mire Ő hazaért Én is visszataláltam. Nem is volt olyan nehéz, csak egyszer kellett visszaforduljak, de azt is azért, mert többet akartam látni a belvárosból, és gondoltam maradok még a sétálóúton vagy 4-5 saroknyit.
Végül 73 km-rel és 3 találattal a hátam mögött éjfél előtt ágyban is voltam.
Aludni már nem ment olyan könnyen. Odalenn valamit nagyon ünnepeltek, a nyitott ablakokon pedig minden kurjantás, induló, pezsgőpukkanás behallatszott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése