A csoport most akart a Tesco-ban bevásárolni, de nem messze volt két láda, és még nem kellett féljek elvesztem Őket, bátran bevállaltam hát a kitérőt. Először a Tengerészeti Múzeumhoz mentem, ami a korai időpont ellenére még nem volt nyitva, de legalább a mugliktól sem kellett tartanom.
A Gyógyfürdőnél már sokkal jobban kellett vigyáznom, ráadásul nem is volt olyan egyértelmű a rejtek, de itt is sikeres volt a keresgélésem.
Mire a többiek bevásároltak, megreggeliztek már Én is a parkolóban voltam, és indulhattunk át a túloldalra.
Két látnivalót nem hagytunk ki: Az egyik az Európai főváros, melyben a Magyar "palota" előtt készítettünk is egy képet,
a másik a Vág folyó Dunai beömlése,
mielőtt átsiettünk volna a gátra. Mit mondjak, az itt sem jobb, mint nálunk. A fél táv ide volt tervezve, és errefelé is kedvelik a gyöngykavicsot, itt is azzal volt felszórva, csak legalább kevésbé vastagan, mint nálunk. Szépnek szép volt, csak jobbra-balra csúszkáltunk rajta, míg elértünk a Római katonai táborhoz, ahol a többiek árnyékba vonultak Én pedif elmentem a ládáér,
de a közbejött defektjavítás miatt nem maradtam le a panorámáról, hűsölésről.
A parton segítségünk akadt, aki nem túl rövid szakaszra, de megmenekített bennünket a gáttól, amikor meg visszatértünk rá, sokkal jobban tudtunk haladni, és addig is árnyékban voltunk. Viszont közben még Almásfüzitővel szemben kimentünk a közútra.
Lehet velünk van a baj, de itt sem voltuk elragadtatva a biztonságosságtól. A közutat keskenyebbnek véltük, mint idehaza, de az első kamionnál kiderült, a valóságban is hiányzik pár centi a szélességből.
Következő pihenőnket a Zsitvatoroki béke emlékműnél tartottuk. A gyerekek élvezték a harangokat, de a feladott leckét is, miszerint aki megtalálja a dobozkát meglepit kap. Még nem tudtam mi légyen az, de nem is kellett törjem a fejem, Én leletem meg a fiolát.
Muzsla előtt megálltunk ebédelni. Sajna a vendéglőről nem készült kép, de Radvan nad Dunajom (Van egy ilyen nevű rejtés is, ami sajnos nem lett meg, pedig mindenki kereste, de gondolom az ár elvitte.) Komárno felőli határában voltunk, és a gát mellett ez az első épület ezen a környéken. Meglepő módon a személyzettel magyarul beszéltünk, és lehetett forinttal is fizetni, de az ár sem volt magas, és az adagok is nagyok, finomak voltak. A Kofola meg kinek ízlett, kinek nem.
Jól lakva a Muzsla előtti pancsolásig mér nem kellett sokat tekerni, de annál szebb látványban volt minden kanyarban részünk,
és a vízben most is minden fáradalmat kipihenhettünk. Nem az út hosszú, és a minőségből is volt már trébb, a melegtől vagyunk ki. Hiába a sok folyadék (Én a tekerés alatt 6 l.-t iszok, majd reggelig még 2-t, de csak reggel pisilek nagyon keveset.), a nyakra, csuklóra, fejre tett vizes kendő/törölköző (fél óra alatt megszárad) fullasztó a hőség. Jó, hogy korán indulunk, és a táv javán délre túl vagyunk, majd 4-ig, 5-ig fürdünk, de menet közben árnyék is kevés akad.
Az éjjeli viharból eddig ideát nem érződött semmi, viszont mire elindultunk, mintha hűvösebb lett volna, és mintha kicsit jobban is haladtunk volna az ugyancsak keskeny műúton. Távolból már látszott a Bazilika, de valami ismeretlen kukorica szerű növény is ami mellett felváltva a kókadozó napraforgókkal, és éhes varjakkal elhaladtunk.
Párkányon nem tartottunk hosszú pihenőt, de annyira elég volt, hogy egy saroknyival odább a katonai temetőben megkeressek egy ládát,
és a hídon már a csoport után tekertem. De, az oda rejtett cseles-bogaras találatot elcsesztem, nem jó jelszót fényképeztem. Vagyis, én csak egy feliratot találtam, amit a rendszer nem fogad el.
Esztergomban a Gran Campingben foglaltunk szállást. A kemping előnye, hogy van egy nagy medencéje, de hátránya, hogy 3500 Ft.-ért mindannyian lukas, kisméretű lepedőt kaptunk, és az ablakokra sem jutott szúnyogháló, de legalább 2*10 ágyas cölöpházakban laktunk, így mindenkinek jutott alul hely.
Miután 8-ig kipancsoltuk magunkat, majd megvacsoráztunk a szomszédos Palkovics padhoz mentem lefülelni egy rejteket. A padon sajnos ültek, de nem zavartattam magam, lefényképeztem Őket, engem ennél jobban bosszantott, a doboz beázása, nem is írtam a füzetbe, és azt is megbántam, hogy megfogtam.
Volt még 2 rejtek a tarsolyomban, de a lányoknak is kedve lett felsétálni a Bazilikához, ezért a bicikliről és ezek megkereséséről letettem. A döntést nem bántam meg. Fáradt voltam ugyan, de ennyi tekerés után már a járás nem volt természetes, ennek orvoslására pedig jól jött egy kis séta. (A kaptatón egyébként is szitkozódtam volna, ha Maryvel jövök.)
Ma 69 km. tettünk meg, 6 találatom volt, és 2-t elmulasztottam, de továbbra is nagyon tettszik a túra.
(Még annak ellenére is, hogy mellettünk 10 éves és annál fiatalabb lányokból álló akrobatikus tánccsoport lakik, akik még 11-kor is fel-alá szaladgálva kiabálnak. Tanáruk pedig, miután kértük vegyenek kicsit vissza még biztatta is őket, sőt sértegette Anikót. Biztos Én is öregszem, de reggel lesz nekik 5-kor olyan ébresztő, hogy arról kódulnak.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése