Ketten tilosban

Vasárnap van, a hétvége utolsó napja, kell egy kis friss levegő. Tudtam Én ezt már tegnap este is, ezért előkészültem a biciklizésre, mivel talán Adri is velem tart 2 személyre. Reggel nehezen ment a felkelés, mert ugyebár menni is akarok, meg aludni is, húzta az időt, de fél 8-kor végre teli zsákkal, mintha legalább 2 hétre mennénk neki indultunk. A gátra kiérve felváltva oda-vissza vetkőztünk-öltözünk, attól függően a szélnek megfelelően mi volt alkalmasabb. A múlthetihez képest melegebb volt ugyan, de a szél is jobban fújt, ezért nem volt ez olyan izzasztó. A híradásokból tudom a víz emelkedett, de ezt a lilából sárgára színezett gátoldalon nem vettem észre.

Nem úgy mint a partra kisodródott, vagy csak ott megemelt szemetet, mert így élünk Mi.

A fák viszont már zöldülnek,

és gát mellett a határ is sokat szikkadt,

mindenfelé traktorok dolgoztak. Nyilván ezért nem is találkoztunk annyi négylábúval. Nyulat is csak a Csillag tanya után láttam, és őzet a tanya mellett, de madarat rengeteget, és most is szépen csiripeltek. Ez Adrinak nem tetszett annyira, de csak sikeredett nevetést kihúzzak belőle.

Pénteken rákérdeztem, és mondták, hogy már harmadfokú a készültség, ezért nem lehet a gáton biciklizni, de Én gondoltam, ha a gátőrök nem szólnak bizony megyek ameddig lehet. Mivel a 4-es alatt átjőve még jó utat is kívántak nem is aggódtam, mentünk. Csak az utolsó előtti gátőr figyelmeztetett, hogy nem kellene, de  Ő is csak arról tájékoztatott ne lepődjek meg, ha a rendőrök lezavarnak. Mondtam, már nem fogok, de Rákócziújfaluig nincs hol letérni, és Mi egyébként is addig mennénk. Adrinak mondjuk már nem sok kedve volt tovább tekerni, de neki sem volt más választása. Az utolsó gátőr is tudatában volt feladatának, Ő is megállított. Mi pedig Őt is megnyugtattuk, hogy már lefelé tartunk.
Mielőtt azonban a leírásban is letérnénk a gátról, még elmondom láttunk közelről egy őzet, aki az ártérben úszott. Először nem tudtam mi az ami a sodrás ellenére közeledik a part felé, de amikor kijött a vízből és velünk szemben, alig 100 m.-rel arrébb megállt a gáton már nem volt kétséges, hogy az őzek tudnak úszni. Szép jószág volt.
Közelről láttunk még egy barna réti héját is. A gát víz felőli oldalán majdnem a vízpart mellől mikor megközelítettük próbált felszállni, de a nagy szél, és gondolom a lefelé mozgó légáramlás nem engedte a gát teteje felé emelkedni és a víz felé is sodorta, ezért csak "bukdácsolt", és a föld felé alig emelkedve repült a fák felé. Csak mikor elérte őket tudott átrepülni a gát fölött, és a túloldali réten szusszanni, de mikor újra mellé értünk már messzire elrepült. Mi azért örültünk neki.
Hazafelé ugyancsak a bicikliúton jöttünk, sűrűn megállva, hol vízért, hol szendvicsér, de 40 km. után jutott még hely a Zagyvában is egy kis jutalom fagyinak.