Ehhez nem adnám a nevem

Nem feltétlen vagyok a mű kaják híve, de pl. túrákon jól jön egy kis zacskós leves. A kapható márkák között még olyan is van amit szeretek, ám amit ma kóstoltam, attól mindenkit óva intek.

Igaz nem levesnek szánták, de ez csak kb. fél óra főzés, és 2 dl. víz kérdése.
Viszont magyar embernek készült, elvileg nélkülözőnek, ezzel szemben a magyar ízvilágba bele sem passzol (bűn rossz), csak 200 kcal., és lehet nincs is min ennyi ideig főzőcskézni.
Kire gondoltak, amikor ezt a terméket létrehozták?
- A hajléktalanokra, akik nem tudják elkészíteni?
- Az árvíz, vagy más természeti katasztrófa áldozataira, akik családostul kerültek abba a helyzetbe?
- A kisnyugdíjasokra, akiknek legalább ezt nem kell rágni?
- A nem is kisebbségben lévő nagycsaládosokra, akik segélyért állnak sorban, és a dögöt is van példa hogy megeszik?
Oké, hogy a boltban kaphatóknál nagyobb kiszerelés, de ha adnak legalább adjanak jót! Mondjuk marhahúsleves ízűt, vagy tegyenek bele némi szárított zöldséget, gombát, netán húst.

Amikor elkezdtem kanalazni még azon is elgondolkodtam ha tennék bele egy kis kolbászt, hagymát, erőspistát jobb lenne-e? Tudjátok, mint az egyszeri kőleves.
De, ebbe még a só is kár volt. Mivel éhes voltam hamar leöntöttem a levét, és csak a tésztát gyűrtem lefelé, de a felénél azt mondtam, inkább éhen halok (nem fenyeget a veszélye), mint ezt megegyem.
Szégyellhetném magam, rá sem szorulok, de elveszem egy rászoruló elől, még pocsékolok is, és dicsekszem vele, azonban én úgy érzem ma megmentettem valakit, ha nem is az éhhaláltól, de ettől az élménytől. A legközelebbi piacos, vagy Tescós vásárlásnál pedig veszek egy szatyor fogyasztható, olyan ételt, amit én is megennék, és odaadom az első rászorulónak.

(Mint kiderült kollégám is megkóstolta az övét. A felejthetetlen élmény mellett Ő még hasfájást is kapott.)