Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

Időnk véges, de bízom benne nincs későn megtenni, amit ...

2014. január 1., szerda

Óévbúcsúztató újra Pécelen

Mondanom sem kell elmúlt 3 mire mindennel elkészültem, hogy holnapra idehaza is legyen valami falni való (Lencse főzelék, francia sali, fasírt, töviskespecsenye. Szerettem volna még sonkatekercset, sajtroládot, és kaszinótojást is, de minden nem megy, így is örültem, hogy ilyen jól boldogultam.), és kezdhettem neki a bepakolásnak, majd saját testem kicicomázásának.
Múlik az idő, ennek egyre hosszabb időt kellene igényelnie, de úgy látszik fejlődöm, és nekem egyre jobban megy, vagy minden évben egyel több részletet hagyok ki.
De, hogy teljes legyen a kép: hajmosás -legalább 10 perc,
tusolás -ez sem kevesebb,
sarok reszelés - nem tudom hány perc,
epilálás -kerül amibe kerül, ezt nem hagyom ki,
fogmosás -nekem bizti megvan a 3 perc,
hajszárítás -mire az enyém kiegyenesedik legalább 15 perc,
konty -szedve-vedve 10 perc,
öltözködés -sitty-sutty, de csak miután kivasaltam a megfelelő darabokat -15 perc,
smink - ügyelni kell a kőre,


de nem mértem és lehet itt spóroltam a legtöbbet, hogy kihagytam az alapozást, és a púdert (Milyen haszonnal nem jár, ha megfázott az ember leánya?),
ékszerek - kiválasztani tovább tart, mint feltenni őket,
köröm meg majd a kocsiban, vagy Pécelen.
Közben Adri csomagolta a tombolatárgyakat, a nemrég készítetteket (Szilveszteri előkészület 1, 2, 3, 4) megtoldva a Hófehér díszekkel, mindhez téve egy-egy bonbont, de 4 után úton voltunk Márti nénihez, hogy Hógolyót is biztonságban tudjuk, és fél 5 után már Pécel felé robogtunk.
Közben volt némi dilemma is, még pedig kell nekem szuri indulás előtt, vagy elég lesz tbl.-ben is a szteroid, hogy túléljem szilvesztert, de maradtam a tbl.-nél. Erős vagyok, kibírom (vagy mégsem, és vittem magammal a csomagot).
Mire felértünk már könnyebben voltam, de tudtam visszafogom magam, és nem iszom, a többiben pedig bízom.
.
Meleg fogadtatás, szerető ölelés, hamar finom vacsora (szarvas pöri, krumpli, áfonya lekvár, bőrös malacsült, krumpli sali, savanyúság),


közben ivászat, beszélgetés, és mikor mindenki összegyűlt Aktiviti. Persze a szabályokon módosítottunk, de élveztük a kötetlenséget, és nagyon jót múlattunk. Legnagyobb keletje a bugyiknak volt. Miután az első előkerült mindenki azt a csomagot kereste, amiben bugyi lehet, mert az mindenkinek kellett volna. De, tetszettek a levendulás párnák, és a díszek is, én pedig örülök, hogy ennyire jó meglepiket sikerült készítsek, és örömet tudtam vele okozni.


A koccintás után  mi is szaporítottuk a zajongók sorát, és a nagyobb tűzijátékok bemutatóját követve újabb petárdákat engedtünk hol magasabbra, hol csak éppen nem talp alá.


Kiosztottam a malackákat, és volt aki nem akart, de húztunk szerencse sütit.


Mindenki magára ismert az üzenetben, de ettől függetlenül is fogadalmakat tettünk az új évre. Én azt ígérem, hogy nyitottan fogadom, és nem halogatok, időben elkészülök, nem várok bizonytalanra.


Hogy eztán mi történt, az nem egészen világos. Annyi szent, jókat beszélgettünk, nem ittam, nem táncoltam, de ha jól emlékszem ezt más sem tette, mégis úgy eltelt az idő, hogy már 4 óra volt, és a lefekvés mellett döntöttünk. Minden estre vad buli volt, bizonyítja ezt a sokunkon fellelhető tetkó is.



Délelőtt finom lencseleves és sülő friss kenyér


illatra ébredtünk, amit nem tudtunk kihagyni, ezért 2 után indultunk csak haza, hogy a már hagyományos vendégséget ne mulasszuk el. Még ki sem zökkentünk az elsőből kezdődhetett a következő, de szerencsére erre már elő voltam készülve, csak egy kis pakolást kellett megejteni, hogy valami neve is legyen a gyereknek.


Nincsenek megjegyzések: